2013. október 23., szerda

14. Fejezet

Sziasztok itt az új rész...sajnálom hogy ritkán hozok részeket. Ez is elég rövid lett de úgy tervezem hogy hétvégén megpróbálok még 1-2 részt feltenni...véleményeteket komiba írjátok le légyszi..:)
Rebekah szemszöge*
Reggel olyan jó volt Zayn karjai közt felkelni. Ha vele vagyok elfelejtem minden gondomat. Lentről zajok szűrődtek be a szobába. Kimásztam az ágyból és amilyen halkan csak tudtam kinyitottam az ajtót. Nem akartam Zaynt felkelteni hisz olyan édesen aludt.
Kimentem a szobából. Megtettem egy két lépést a fürdőnél megálltam. Onnan tökéletes kilátás nyílott a nappaliba.Anya és Taylor ültek a kanapén. Sajnos elég halkan beszéltek így csak pár szót csíptem el a beszélgetésükből. Ez a pár szó viszont elegendő volt arra hogy rájöjjek Zaynről és rólam van szó

. Kezdem azt hinni hogy Taylornak tetszik anya...habár amilyen ízlése van..! Elindultam lefelé hagy idegeskedjenek hogy mennyit hallottam.
-Te fent vagy?-nézett nagyoknak anya.
-Ja. Megzavartam valamit?
-Ne beszélj hülyeséget. Mennyit hallottál abból amit beszélgettünk?
-Szinte semmit. Miért talán hallanom kellett volna valamit?-húztam fel a szemöldökömet.
-Csak annyit mondtam anyukádnak hogy még mindig nagyon tetszel.
-Téged nem kérdezett senki-néztem továbbra is anyára.
-Azt hiszem jobb ha most mész Taylor.
Amint Taylor kilépett az ajtón én megfordultam és elindultam a lépcső felé.
-Meddig akar még a drágaságot itt lenni?-köszörülte meg a torkát anya.
Mint aki meg se hallotta mentem tovább. Amikor beléptem a szobába Zayn pont akkor ébredt fel. Visszabújtam mellé megakartam csókolni mikor megcsörrent a telefonom.
-Ki az ilyen korán??-motyorászott Zayn
-Anna.-fettem fel a telefont.
-Szia Beka..
-Hogy hogy ilyenkor hívogatsz?
-Szakítottam Harryvel. Találkozhatunk?
-Hát..fél óra múlva a kávézóban-sóhajtottam
-Mi történt?
-Anna és Harry szakítottak. Természetesen most nekem kell vigasztalnom Annát.
-Elvigyelek??
-De este találkozunk igaz?
-Harry kifogja találni hogy menjünk bulizni és te is jössz.! -puszilt meg.

2013. október 4., péntek

13. Fejezet.

 Sziasztok itt az új rész..sajnálom csak ennyi idő után tudtam hozni.  Sajnos rengeteget kell tanulni..:S Kérnék szépen pár komit..:)...
........ szemszöge*
-Ráfog jönni a dolgokra. Le kéne fizetni őket ne hogy járjon a szájuk.-suttogtam
-Emiatt te csak ne aggódj! Bízd rám. Hamarosan megoldom a problémát..
Zayn szmszöge*
Amiket Rebekah mondott nem tagadom..nagyon meg ijesztett.  Nem akarom őt elveszíteni! Kimentem a kertbe ahol apa sövényt nyírt anya meg éppen valami gazt locsolt és közbe dudorászott. Le ültem a közeli padra és elkezdtem bámulni őket.

Olyan természetesnek tűntek eddig. A környéket mindenki szereti őket de közben..! Közben olyan titkokat őriznek amikre senki sem gondolna és senki nem gondolná róluk. Anyám olyan törékeny nem bírom felfogni, hogy hogy bírta apámnak megbocsátani azt hogy megcsalta. Ez úgy látszik rejtély marad számomra. Soha nem fogom megérteni..
-Min gondolkozol ennyire?-húzta fel a szemöldökét apám.
-Rebekah vezeték neve nektek nagyon ismerős volt...de honnan?
-Régi kis történet. De nem is fontos..elvégre előfordul a névhasonlóság.
-Ahha..oké..
-Minek érdekel épp most??
- Nem tom.-rántottam meg a vállamat.
Rebekah szemszöge*
Nagy nehezen pár nap múlva összeszedtem magamat. Ahogy észrevettem a történtek a Zaynnel való viszonyunkat még szorosabbá tették. A szüleim mióta Jeremynél punnyadok naponta 20x hívogatnak de különösebben nem foglalkozom vele.
-Itt az ideje hogy haza menjek-húztam a számat fogmosás közben.
-Minek? Senkit nem zavarsz, itt maradhatsz nyugodtan-értetlenkedett Jeremy
-Nincs több váltó ruhám. Na meg...nem maradhatok itt örökké bármennyire is szeretnék.
-Te tudod. Annával mostanába beszéltél?
-Nem! Túlzottan össze van nőve Harryvel és a barátait nagyon elhanyagolja. De ha véletlenül szakítanának természetesen majd nekem kell vigasztalni. Arra jó leszek neki. Ha ő nem keres én se fogom őt.
-Van benne valami.
Felkaptam a motyómat indulásra készen.
-Kísérjelek el egy darabig?
-Köszönöm-mosolyogtam.
                                                                           ~o~
Mielőtt beléptem volna a házba megálltam a a küszöbön. Lehet hogy kissé úgy viselkedek mintha valami nagyon súlyos tragédia történt volna, és hogy túl reagálom a dolgokat. De szerintem más is ki lenne borulva ha az eggyik napról a másikra a tökéletes családjáról kiderülne hogy minden csak hazugság,... hogy az eddig tökéletesnek hitt élete semmit nem ért hisz szinte semmi valós nincs benne. Mély levegőt vettem majd lenyomtam a kilincset és beléptem az ajtón. Olyan volt minden mint régen. Lepakoltam a motyómat  a kanapéra. Hitlenek a konyhából kikukucskált anya, mikor észrevette hogy megjöttem oda szaladt és megölelt.
-Engedj el-toltam el magamtól flegmán.
-Most meg mi a baj??
-Az hogy: NE!  ÉRJ!  HOZZÁM! Ha valami kell...de ne keljen semmi fent leszek a szobámba.
Biztos rosszul esett neki hogy így beszélek de most nem is tudnék másképpen.
Felmentem a szobámba és magamhoz öleltem a Zaynől kapott macimat és a kispárnámat.

Előkaptam a telefonomat majd felhívtam Zaynt. Kitaláltam az esti kis programunkat ami persze először nem tetszett neki viszont nagy nehezen bele ment. Bementem a fürdőbe, engedtem magamnak egy jó kis forró vizet. Bekapcsoltam a zene lejátszót és kényelembe helyeztem magamat. Már lassan egy két órája áztattam magamat a vízben mikor megszólalt a csengő. Gyorsan magamra csavartam a törülközőt és le sprinteltem, hogy én nyissam ki az ajtót.
-Szia Zayn-vigyorogtam..
-Szia-csókolt meg
-Gyere be-fogtam meg a kezét.
-Te meg mit a...keresel itt??-visított anya
-Itt alszik-vigyorogtam továbbra is..