3. rész..

 Sziasztok! Itt az új rész..remélem tetszeni fog..kommenteljetek és íratkozzatok fel..köszi..:*

Rebekah szemszöge*
Miután Jeremy "ki mentett" minket a tetőről elbúcsúztam a többiektől. Nem érdekelt hogy úgy volt Annánál alszom..nem hal bele. Mikor haza értem halkan beosontam az ajtón. Azt hittem hogy nincs ott senki e tévedtem. Becky a kanapén csókolózott egy fiúval. Nagyon ledöbbentem..ő nem szokott haza hozni fiúkat. Észrevétlenül közelebb mentem..és Tyler volt a srác. Majdnem megszólaltam de inkább befogtam a számat és fel osontam az emeletre a szobámba.  Belehuppantam a pihe puha ágyamba..a párnámat a fejemre húztam. Eszembe jutott hogy nálam maradt Zayn pulcsija..teljesen el felejtettem. Jó volt vele lenni. Pedig alig ismerem. Ez a legfurcsább az egészben. Azokkal akiket nem ismerek nem vagyok el ilyen jól soha...ez valahogy..Más. Becky meg Tyler..fujj..undorító. Nem értem mit eszik a húgom ezen a srácon.
Kimásztam az ágyból és elmentem zuhanyozni. Fél órát folyattam magamra a jó forró vizet. Miután kimásztam a zuhany alól bevágódtam az ágyba.
Reggel arra keltem hogy üzenet jött a telefonra és elkezdett csipogni.
-Ki az ilyen korán-nyitottam ki a szememet. Megnyitottam az üzenetet
" Szia Zayn vagyok. Találkozhatnánk valahol? "
" Mikor?"-írtam vissza
" Mondjuk..délbe a plázába..meghívlak ebédelni"
"oké..:)"

Kimásztam az ágyból egyenesen a ruhásszekrényhez. Felöltöztem..
Lementem reggelizni. Az egész család a konyhába ült .ohh el is felejtettem hogy vasárnap van. Minden vasárnap megpróbálnak úgy tenni mintha igazi család lennénk. Kíváncsi vagyok mit fognak ahhoz szólni hogy nem ebédelek velük. Túl élik..;) Ha mégse talán...sírok majd miattuk..nem..mégsem..
-Te nem úgy volt hogy Annánál alszol?-nézett rám Becky
-De csak..változott a terv-motyogtam.
-Ülj le reggelizni-húzott ki nekem egy széket apa. Csendben le ültem. Megkentem egy pirítóst.
-Becky. Rebekah. Remélem hogy sehova nem akartok menni délbe. A nagyszüleitek ma itt ebédelnek.-szólalt meg anya
-Bocs..de már elígérkeztem-mondtam -Kinek?-ráncolta a homlokát Becky
-Nem hiszem hogy ismered. A neve Zayn Malik-mosolyogtam
-Ismerős a neve-morogta anya.
-Okké..én most már megyek is..nem akarok késni. Nagyiékat puszilom- Öhm Becky? Lehoznád a szobámból azt a szürke pulcsit?
-Ahha-2 perc múlva a pulcsival jött le az emeletről-Kié?
-Köszi..Zayné.
-Ilyen közel kerültetek egymáshoz hogy még a pulcsija is nálad van?-Hát öhm-éreztem magamon hogy teljesen elvörösödtem-Na megyek. Sziasztok
Kiszaladtam a házból. Fogtam egy taxit és elindultam a plázába. Vajon honnan tudja Zayn a számomat?? Biztos Annától....
Oda értem..kimásztam a kocsiból és beviharoztam az épületbe. Már 10 perccel elmúlt dél. Szokásomhoz híven megint késésben vagyok..ezt nem hiszem el. Berohantam abba az étterembe ahol találkoznunk kéne. Körbenéztem és megpillantottam Zaynt az egyik ablaknál ülve. Mikor észre vett elkezdett integetni. A szívem elkezdett hevesebben verni..nem értem miért...Zayn nem is tetszik...
-Szia-ültem le vele szemben.- Bocsi hogy késtem csak..
-Oké. Nem baj-mosolygott-Már neked is rendeltem. Remélem hogy szereted a csirkét?!
-Kedvencem. Elmondanád kitől tudod a számomat?-vontam kérdőre

-Jeremytől. De megkért hogy mondjam azt hogy nem tőle van..úgy hogy-nevetett
-Ja oké-nevettem én is-Ilyen jóba lettetek?
-Azt nem mondanám.! Mikor elkértem a számodat leüvöltötte a fejemet.-morogta Zayn. Eközben kihozták a kajánkat
-Jó étvágyat. Amúgy miért hívtál ide? A végén amilyen szerencsések leszünk ide is beragadunk..
-Hát..az már tényleg durva lenne! Azért hívtalak..meg kiesett a nyakadból a nyakláncot..és gondoltam hiányolod-motyogta. Remek..elértük ezt is hogy egy fiú csak egy nyaklánc miatt hív meg ebédelni..reménykedtem hogy valami komolyabbról is szó van.-Meg..látni akartalak
-Te meg nálam hagytad a pulcsidat. El is hoztam...a francba! Beckynél hagytam. Muszáj leszel haza jönni velem-kacsintottam
-Oké. Ugye a szüleid nem fognak kiakadni???
- Nem érdekel hogy mit gondolnak.! Ha Becky csinálhatta tegnap este a kanapén..Akkor ennyit én is megtehetek
-Mi van?...Hány éves is a húgod?-döbbent le
-Azt csinál amit akar..ha anyáék engedik neki..én nem fogok rá szólni. Na menjünk.
Tényleg nem érdekelt hogy anya ki fog akadni. Direkt megkért hogy ebédeljek együtt ma velük mert ott lesznek nagyiék..erre haza viszek egy srácot...remélem van otthon valami nyugtató neki..! Zayn autójával mentünk hozzánk.
-Gyere! Menjünk be-sóhajtottam
-Nem vagy túl lelkes hogy haza kellett jönnöd-nevetett Zayn
-Majd megtudod miért...
Beléptünk az ajtón. Az egész családom a nappaliba ült és elmélyülten  beszélgettek valamiről. Elkerülhetetlen volt hogy észrevétlenül fel osonjunk a szobámba..elvégre a nappalin kell keresztül menni a csiga lépcsőhöz..ami egyenesen felvezet az emeletre. Mikor beléptünk a helyiségbe mindenki ránk nézett.
-Hali-integettem-Szia nagyi..hogy vagy?
-Rebekah!! Nagyon jól vagyok hogy látlak. Be sem mutatód a szerelmedet.?-mosolygott nagyim.
-Igazából ő nem a..-tök fölösleges lett volna elmagyarázni neki hogy kicsodám vagy micsodám Zayn..Ha ő elkönyvelte hogy a pasim...akkor ez van!-Zayn..Zayn Malik
Zaynen látszott hogy emészti a helyzetet. Anyára néztem majdnem felrobbant olyan ideges volt..én meg csak mosolyogtam. Amikor meg elmondtam Zayn nevét majdnem összeesett.
-Majd később beszélünk nagyi..de most fel kell mennünk egy kicsit a szobámba.-húztam tovább anyát.
-Szép is a szerelem-mosolygott nagypapám
Megfogtam Zayn kezét és felmentünk az emeletre.
-Hát..ez az én szobám.-motyogtam.-Ülj le.
-Kezdem érteni hogy miért nem csíped annyira a családodat..Hogy te meg én.....
-Igen..kicsit hülyeség..!-mosolyogtam- És még csak a felét láttad...ennél sokkal rosszabbak!.. Tessék itt a pulcsid-ültem le Zayn mellé az ágyra
-Kösz..-hajolt közelebb hozzám.
-Nincsmit-motyogtam
-Gyönyörű vagy!-suttogta..és még közelebb hajolt. Már majdnem összeért a szánk mikor kivágódott a szoba ajtó és őrjöngve lépett be anyám.
-Hogy képzeled Rebekah hogy a családi ebédre beállítasz egy fiúval?-kiabált 
- Csak úgy-forgattam a szememet- Zayn...szerintem most jobb ha mész...sajnálom...
-Rendben-mosolygott kedvesen...Szia..Viszlát.