Rebekah szemszöge*
Reggel Zayn ágyában ébredtem. Olyan csodálatos volt az előző este. Felültem az ágyba de Zaynt akkor sem találtam sehol. Kinyílt a szoba ajtó és Zayn egy hatalmas tálca étellel a kezében lépett be.
-Gondoltam..éhes vagy-rántotta meg a vállát.
-Bocs..de nem vagyok éhes..Remélem nincs estére programod??!!
-Tudtommal nincs. Csak max fél óra múlva haza kell mennem. Senki nem lesz otthon és nekem kell átvenni valamilyen csomagot.
-Nem akarom hogy itt hagyj-húzott az ölébe-Este ilyen családi vacsora lesz itt nálunk. Ééés számodra kötelező hogy itt legyél.
-Értettem főnök-kacsintottam.-Remélem hogy értem jössz majd.
-Sokba fog ez neked kerülni de okéé.-jelent meg huncut mosoly az arcán
Elkezdtem töprengeni a tegnap történteket. Egy dolog nagyon aggasztott. Zayn észre vette hogy töröm a kis buksimat és persze rögtön meg is kérdezte hogy min.
-Min gondolkozol ennyire?
-Azon hogy tegnap mit keresett ott a házunknál Tyler...
-Biztos a drága húgodhoz ment.
-A-a.-ráztam a fejemet-Azt mondta anyám hívta oda. De minek??!
-Nem tudom
-Én viszont megyek. Este találkozunk-csókoltam meg.
-Hazaviszlek ha akarod...de tényleg sokba lesz
-Benne vagyok. Majd meghálálom valahogy-pirultam el.
~o~
A legjobb dolog abban ha egyedül vagy otthon hogy sokat tudsz gondolkozni. Rettentően idegesített az hogy Tyler minek volt itt és mit akart?! Gondoltam első sorban arra hogy Becky elmondta anyának a történteket és azért akar beszélni vele. Ez elég hülyeségnek tűnt úgy hogy maradt az a lehetőség amitől kimondani is tartottam: azért hívta ide hogy rólam és Zaynről beszéljenek. Tylerről eltudom képzelni hogy mindent megtesz azért amit megakar kapni..és engem nagyon megakart. Kicsit elkel terelni a figyelmemet ezekről a dolgokról. Felmentem a szobámba és elkezdtem kipakolni az író asztalomat. Itt az ideje hogy rendet rakjak mert hatalmas a kupi..A nagy takarítás közepette egy olyan képet találtam amit már nagyon hiányoltam. A kis kori szerelmemről egy kép,,,
Miután a szobámba rendet raktam lementem a nappaliba Tv-t nézni. Ahogy a dohányzó asztalra pillantottam észre vettem hogy anya itthon hagyta a telefonját. Hirtelen érkezett rá egy üzenet nem mástól mint Tylertől. Nem érdekel hogy a szüleim kifognak akadni hogy kutakodok de érzem hogy Tyler és a drága édesanyám terveznek valamit. Rámentem az üzenetre amiben ez állt:
" Igazad van! Tényleg megkell oldanunk ezt a problémát.! Benne vagyok a tervben..;) "
Véleményem szerint számomra ez az üzenet nem túl biztató..Nyílt a bejárati ajtó így inkább letettem a telefont.
-Hol voltál éjszaka?-állított be anya.
-Miért is kéne róla tudnod??
-Ha Zaynnel voltál én..én nem is tudom mit csinálok veled!!!
-Most meg kéne ijednem igaz?!
-Nem beszélhetsz így velem..Az anyád vagyok ha nem tűnt fel.
legszívesebben rá vágtam volna hogy nem tűnt fel. De inkább megrántottam a vállamat és felmentem a szobámba készülődni. Mikor kész voltam lementem vissza hisz Zayn bármelyik percben itt lehet.
-Hova készülsz?-nézett fel az újságból anya.
-Zaynnel és a szüleivel vacsorázok.
-Csak vacsoráznál ha el engednélek.
-Nem kéredzkedtem. Oh csengettek majd én nyitom...
Kinyitottam az ajtót és megöleltem Zaynt..
-Gyere be egy kicsit-mondtam
-Biztos?-ráncolta a homlokát..
-Egyszer megkel szoknia hogy együtt vagyunk úgy hogy igen.
-Jó estét Mrs. Clarkson -köszönt Zayn. Anya csak valamit dörmögött az orra alatt.
-Nos..akkor mi megyünk is-törtem meg a kínosan beállt csendet.
-Mondtam hogy nem mész sehova. Főleg ezzel nem!
-Egy baj van ezzel: nem érdekel a véleményed. Ja és szeretem " ezt". Na menjünk..Csókszi anya.
Nem sok idő múlva a Malik ház előtt voltunk de én megálltam a küszöbön.
-Mi a baj kicsim??
-Semmi. Csak..annyira szégyellem magamat anyám helyett és..
-Ne fojtasd..! -Csókolt meg.- Be kéne menni mert megfázol.
-Oké.
Vacsora után elkezdtünk beszélgetni.
-Zayn segítenél nekem egy kicsit?-szólalt meg Zayn apukája
-Ahha. Mindjárt jövök.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Annyira ismerős a neved-szürcsölte a kávéját Mrs. Malik
-Nem tudom..
-Mutatok Zaynről kis kori képeket.
Bementünk a nappaliba és előkerült egy album. Leültünk és kinyitottam. Majdnem kiesett a könyvecske a kezemből. Teljesen lefagytam.
-Rosszul vagy?
-Nem..de most mennem kell.-kaptam fel a táskámat. Kimentem Zaynhez hogy elköszönjek tőle.
-Történt valami hogy el akarsz menni? Nagyon sápadt vagy..mi a baj?
-Semmi-hazudtam majd megcsókoltam és elmentem. Egész haza felé vezető úton azon gondolkoztam hogy ez hogy lehet vagy hogy mit csináljak. Legbelül tudtam az igazat de féltem kimondani. Mikor haza értem majdnem szó szerint betéptem az ajtót. Szerencsére a szüleim a nappaliba űltek.
-Mondjátok el az igazat! Most!!...
Hűhaaa....*.* kövit*.*
VálaszTörlésimádom
VálaszTörlés