12. rész

 Sziasztok.Itt az új rész..elég rövidre sikerült. A következő megígérem hosszabb lesz. Komizzatok iratkozzatok fel..:)

Rebeka szemszöge*

-Most azonnal mondjátok el hogy mi ez az egész-fakadtam ki
-Miről beszélsz?-értetlenkedett anya
-Oh szóval nem tudod. Mindjárt megmutatom- felszaladtam a szobámba és lehoztam azt a képet amit még reggel találtam arról a bizonyos kisfiúról
-Nos...elmondanátok hogy miért van az, hogy Zayn családjának ugyan ez a kép megvan a családi fotó albumukban mikor azt mondjátok hogy nem ismeritek őket?- csaptam le a képet az asztalra.
-Ideje elmondanunk az igazat-köszörülte meg a torkát apa.
-Hallgatlak titeket!-ha arra gondolok ami ma este történt még mindig kiráz a hideg. Ki nyitottam azt a fénykép albumot és ugyan az a kép volt benne ami nekem is megvan a drága kis szerelmemről. Ez nem lehet véletlen. Ha ma este nem derítem ki hogy mi az igazság...soha nem fogom megtudni.
-Becky menj fel a szobádba.-szólalt meg anya.
-Dehogy megyek! Én is kíváncsi vagyok  dolgokra úgy hogy maradok.
-Mire vagy kíváncsi?-fordult hozzám anya.
-Mindenre!
-Rendben...Emlékszel mikor kisebb voltál és olyan hirtelen elköltöztünk a régi házunkból ide? Akkor voltam terhes Beckyvel. Jól megérezted ismerjük Zaynt és az egész családját. Ő volt a legjobb barátod. Az apja a cégünk alkalmazottja volt és én voltam a főnöke. Egyik este kicsit berúgtam és lefeküdtem fele. Rá 9 hónapra megszületett Becky
-Várjunk csak! Ezt úgy értsem hogy...

-Igen..Becky Zayn féltestvére.
-Nem! Nem! Nem!-rohant ki a házból Becky.
-Akkor ezért költöztünk el ilyen gyorsan.-rogytam le a földre.
-Nem volt már választásunk! A cég csődbe ment volna ha kiderült volna hogy én egy alkalmazottól várok gyereket!
-Jézusom! Azt a rohadt céget jobban féltetted mint a családodat? És te apa...ilyen könnyen megtudtad bocsátani hogy a feleséged megcsalt??
-Szeretem anyádat..bármit megtudnék neki bocsátani.
-De ez már beteges-emeltem fel a hangomat.-Zaynnek az anyja mit szólt ehhez?
-Miatta költöztünk ide. Megfogatta hogy nem szól senkinek a történtekről. De viszonyt egy kikötése volt: tartsuk távol magunkat tőlük. Ezért sem lehetsz együtt Zaynnel ha az anyja megtudja hogy a mi lányunk vagy...a divatcégünknek annyi.
-Ezt nem hiszem el! Mikre vagytok képesek. Undorítóak vagytok. Sajnálom hogy a szüleim vagytok. Álmotokban se merjétek azt hinni hogy a ti hülyeségetek miatt szakítok Zaynnel. Szarok a divat cégetekre. Ti csináltátok magatoknak..főleg te anya..nem én fogok a te hibád miatt szenvedni.-felmentem a szobámba összepakoltam pár ruhámat és vissza lementem.
-Hova mész?-kérdezték egyszerre a szüleim.
-Ne érdekeljen titeket. Ne aggódjatok nem leszek öngyilkos...de ez nekem  most egyszerre sok volt..
-Megértem. De Zaynnel szakítanod kell. A családod miatt!-motyogta anya.
-Ezt remélem te sem gondoltad komolyan...-csaptam be magam után az ajtót
 Becky ott ült az ajtó előtt kisírt szemekkel. Azok után amiket mostanában tett még így sem bírtam megsajnálni. Gondolom az lett volna helyes ha megölelem és vigasztalom jó nővérhez méltóan...de ez nekem nem ment. Ott hagytam és elindultam a parkba..felhívtam Jeremyt hogy pár napig lehetek-e nála. Le ültem egy padra és elkezdtem töprengeni...
Mikor Zaynnel legelőször találkoztam ezért volt már akkor is nagyon ismerős. Írtam neki egy üzenetet hogy amint tud jöjjön a parkba. Neki is meg kell tudnia a történteket. Felhúztam a térdemet, nagyon fáztam.
-Szia.-jelent meg mellettem Zayn-Kéred a pulcsimat??
-Köszi nem. Nem akarom hogy megfázz.
-Én meg azt nem akarom hogy te megfázz úgy hogy légy szíves fedd fel. Nagyon rossz kedved van. Történt valami?-ölelt át.
-Zayn! A szüleink soha nem fogják elfogadni hogy együtt vagyunk.-suttogtam.
-Honnan veszed? Mi történt??
Mikor elmondtam neki a történteket látszott a szemében a fájdalom.
-Becky...a húgom??-akadt ki
-Az. A szüleim a hülye cégüket féltik. Félnek ha megtudják a szüleid hogy én az ő lányuk vagyok és veled vagyok együtt akkor vége a karrierüknek.
-Engem nem érdekel hogy ők mit szarakodnak. Azt viszont nem fogom hagyni hogy emiatt ne lehessünk együtt..! Annál sokkal jobban szeretlek hogy elveszítselek.
                                                                                ~o~
-Esküszöm neked anyádéknak van valami bibije fejben-kerekedett ki a szeme Jernek.
-Ezt én már mikor megmondtam-sóhajtottam.
-Rebekah..! Itt van a húgod-hallatszott kintről Jer anyjának hangja.
Kimentem és Becky ott űlt egy széken
-Mit akarsz?-ültem le mellé.
-Sajnálom a történteket. Azért jöttem hogy bocsánatot kérjek.
-Nem gáz hogy mondhatni a saját testvéredre voltál rámászva??? Hasonlítasz anyánkra. Nyugodtan te is elfelejthetsz engem. Ne gyere a tevstvéri összetartással meg ilyen hülyeségekkel mert nem érdekelsz.